Lódarázs

Tegnap este megkezdtük a futóedzéseket is. Amikor legutóbb futottam, gyorsnak éreztem a távok emelését, ezért most sokkal óvatosabban állok neki, nem hajt a tatár. Az első alkalom úgy nézett ki, hogy

6x(4 p gyaloglás, 1 perc futás).

A gyaloglás jó tempóban értendő, tehát nem séta, a futás pedig olyan lassan, hogy végig beszélgethessük azt az egy percet. Szükség is volt erre, mert éreztem, hogy a technikai hibákból, és a túlsúlyból adódóan a jobb lábam elkezdett fájni, de mivel a fájdalom a séta alatt elmúlt, a következő 1 percnek bátran neki láthattam. Ráadásul a cipő is feltörte a sarkamat. Erre szokták mondani, hogy "nem szokta a cigány a szántást". Ez van. Majd hozzáerősödik a lábam, meg lefogyok pár kilót és nem lesz gond. Következő nekifutás csütörtökön.

Bár hétfőn bepróbálkozott a Víz, mégsem múltam ki. Igaz, nem is vittem túlzásba a dolgot, hiszen még csak a szoktatás fázisában vagyok: csak annyit úszok, amennyi jól esik. Ez most ennyi volt:

- 200 gy-h-m-gy bem.
- 8x50 gy lazán, technikára figyelve
- 2x25 gy pörgősen, de  max 75%
- 50 lev.
Ez így összesen mindössze 700m.

- 8x33 gy-h-m-gy
- 8x66 gy lazán, technikára figyelve
- 2x33 gy pörgősen, de max. 75%
- 66 lev.
Összesen: 924m

Nem volt megerőltető, de ennél több nem is esett volna jól.

Edzőmmel, Gabbával a hétvégén megegyeztünk, hogy én is létrehozok egy blogot, hogy tudjak segíteni az ő blogjának elkészítésében. A fő cél ugyanaz lesz, mint Gabbánál: megörökíteni sport közbeni élményeimet (értsd: szenvedéseim naplója). A móka ma kezdődik: megyek úszni. Valószínűleg ismét be kell majd mutatkoznunk egymásnak:
- Hello Víz, Isti vagyok!
- Szia Isti, vízbe szállsz, meghalsz!
Na, de nem adjuk olyan könnyen, átestünk már ezen párszor, és az 5000m-es edzések még messze vannak. Lehet szurkolni...